Egy nyomozó elköltözik,
egy fiú megnémul,
rábukkannak egy ügynök holttestére,
egy bűnöző nagycsaládra vágyik.
És mit tesz Hallie? Élete legveszélyesebb kalandjába kezd.
„Kisiklottam a tragacsból, erősen bevágtam az ajtaját. Alig tűntek el a következő kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. Örültem volna, ha Lastmann elöl utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem.
‒ Egész sokáig odavolt ‒ esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ‒ Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ‒ kacsintott rám.
‒ Az őrsön elmondom, ami önökre tartozik ‒ mondtam nyugalmat erőltetve magamra.
Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább:
‒ Minden részletről tudnom kell.
‒ Hát persze ‒ hagytam rá.
Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemről, végigvándorolt gyűrött blúzomon és az elasztánnak köszönhetően makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a kötélnyomokat a csuklómon és a combomon elkenődött vércsíkot, a döbbenettől szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátradőlhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”
