Abban az időben, midőn történetünk kezdetét veszi, Nagy Lajos magyar királyunk egyik vezére, Apor István, Olaszországban, Cornetto erős falait támadta meg. Tarenti Lajos nápolyi királynak híres kalandor vezérét Werner herczeget éji nyugalmában meglepve, elfoglalta a várát, s az egész Capitana a magyar hadsereg s jeles vezérének kezébe jutott. Nagy Lajossal egy időben uralkodó Kázmér lengyel király pedig Volhiniában mulatott, honnan csak nemrégiben űzte ki a litvánokat, hatalmas, nyugtalan vezéreik, a rettegett Gedimin utódok, Kjeistut, Lubart és Olgerd alatt. Kázmér a harcias napok után vígan töltötte idejét s udvarában talán sohasem volt annyi mulatság s ünnepély napirenden. Ezeket tájékozásul előrebocsájtva még megjegyezzük, hogy történetünk körülbelül 1349-től az 1364-dik évig terjed. Áállapodjunk meg ideiglenesen Lengyelországban s vessünk egy tekintetet annak egyik legnevezetesebb városára Krakkóra. A város akkoriban olyan békének örült, mely e zajos korban ritkán terjesztette áldásait s inkább a fáradt vándor pihenéséhez hasonlított, mint a csendes révhez, hová vész és vihar után kiköti hajóját. Valamelyik külvárosban, — nevét az emlékezet nem őrizte meg, — ez időben egy öreg zsidó lakott. A szűk utcában, melyet nyilván távolsága s rejtettsége miatt választott lakóhelyül, szomszédai a fösvény Lévinek neveztek s unokáját, kivel lakott, a szép Eszternek.
