A börtön komor árnyéka ad különös, tragikomikus hátteret annak a hatalmas, nagyívű, sok figurát megmozgató, több szálon futó és izgalmas fordulatokban bővelkedő regénynek, amelyben Dickens kora társadalmának szinte teljes keresztmetszetét adja. A finom lélekrajzzal ábrázolt számos szereplő közül kiemelkedik Amy Dorrit kicsi, félénken-csendes alakja. Sorsa már születésekor eldőlt, hiszen az adósok börtönében látta meg a napvilágot. Apja évtizedek óta él itt, és Amy az, aki felnőve nemcsak róla, de testvéreiről is odaadóan gondoskodik. Egy napon találkozik a jómódú Arthur Clennammel, aki családjának titka után nyomozva arra a következtetésre jut, hogy az valamiképpen a Dorrit család tragédiájával áll összefüggésben. Mindent megtesz, hogy a titokra fényt derítsen, és addig is segítsen Amyn, akinek áldozatossága, nemessége és jósága elbűvöli őt. A bebörtönözöttség a valóságos és képletes rabság meghatározó elem a történetben a későbbiek során is. Kit bűnei, kit titkai, kit érzelmei, kit valós rácsok tartanak fogva. A komorságot azonban kiválóan oldja a szerző cinikus humora, a briliáns párbeszédek, nyelvi bravúrok és a beszédes névválasztás. Ahogyan a cselekmény bonyolódik, a hétköznapi figurák története példázatszerűvé emelkedik, és kirajzolódik egy üzenet egyetemes kötelességünkről: embernek, jónak, tisztának és igaznak maradni — és szeretni — minden körülmények között.
