Az 1962 májusában Budapesten született Pivárcsi István huszonöt éve gyakorló tanár a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, emellett bő tíz éve a Pázmány Péter Katolikus Egyetem külső vezetőtanára. Majd húsz éve idegenvezető, és íróként mintegy ötven szakcikk mellett tizenkilenc eddig megjelent könyvet is jegyez.Diákjai rendkívül színes egyéniségnek tartják, nemcsak előadásmódja és gyakorlati módszerei miatt, hanem azért is, mert gyakorta meglilul, vagy elfeketedik a feje a méregtől. Ez utóbbiak miatt egyik fő oktatási erényének tartják, hogy mindig mindent azonnal kiordít magából, és utána „szent a béke”. 1995-ben kezdett el rendszeresen publikálni, kezdetben pedagógiaioktatási szakmunkákat írt, majd 1997-től humoros és ismeretterjesztő-kultúrtörténeti könyveket kezdett megjelentetni. Művei tematikailag három csoportra oszthatók: pedagógiai szakmunkák, az iskolai életből merített humoros gyűjtemények, illetve ismeretterjesztő tárgyú kultúrtörténeti és néprajzi könyvek. Szerinte „bármit olvass el, mert ha csak egyetlen új szót vagy fogalmat sikerült is közben megtanulnod, máris megérte”.
